Észak-Ciprus

Észak-Ciprus az egyetlen seb az Európai Unió testén. Nem túlzás ezt állítani, hiszen az EU a német—francia megbékélés jegyében jött létre, és azóta is hangsúlyozza a tagállamok közötti béke előremozdítását és a határok teljes lebontásának szükségességét.

Nem véletlen, hogy határait folyamatosan tolja kijjebb. Ebbe a koncepcióba azonban egyáltalán nem illik bele Ciprus, amely kettévágott ország, egyik része török megszállás alatt, ráadásul a főváros, Nikoszia ketté van vágva, tehát az ország helyzete bizonyos fokig Izraellel mutat hasonlóságokat.

A sziget kettévágása etnikai villongások miatt történt: a délen élő görögök 1974-ben megbuktatták a köztársasági elnököt, hogy az új vezetés kimondja Ciprus csatlakozását Görögországhoz (szintén ismerős minta Ausztria német megszállása kapcsán).

A puccs után a törökök bevonultak a töröklakta északi területekre, hogy megvédjék az ott élő török kisebbséget (ha valakinek eszébe jut Luhanszk és Donyeck, ne csodálkozzon). 1983-ban a törökök kikiáltották a saját köztársaságukat, amelyet Törökország elismer, de rajta kívül egyetlen állam sem. Az északi sportolók nem vehetnek részt önállóan a versenyeken, és semmilyen nemzetközi fórumon nem léphet fel az ország.

Természetesen a török megszállás miatt az EU-nak sem része – igen különös módon Ciprus tagja az EU-nak, de az északi megyék tagsága fel van függesztve. Mintha mondjuk Békés és Hajdú-Bihar megye nem lenne tagja az EU-nak – abszurd helyzet. Szerencsére a törökök és a görögök közötti megbékélési folyamat annyira előrehaladott, hogy 2014-ben a két közösség vezetője kijelentette: mielőbb szeretné elérni a sziget egyesítését.

Ez nem is csoda, különösen török részről. Az északi területek nem részei az EU-nak, és ez rettentő pénzügyi hátrányokat jelent. Nem csak az EU-s támogatásoktól és pályázatoktól esnek el, de a bejutás is körülményesebb, ráadásul északról nem lehet átmenni délre, mert a görög Ciprus illegális határátkelésnek tekinti az ilyen akciókat. Vagyis a turizmus, a sziget legfőbb bevételi forrása a török résznek nem sok profitot termel. Nem véletlen, hogy az északi oldal egy főre jutó GDP-je 8000-10000 dollár, a déli pedig 40 000 dollár felett van.